Na nem a szerbiai együttesről írok, amelyik a rendszerváltás környékén elsöprő sikert aratott Magyarországon. A kategória alapján látható, hogy valamilyen köze kell, hogy legyen az autókhoz. Nos, jelen esetben ez 3 autó és 2 ezekhez kapcsolódó dologról írnék. Az autóipar mindig jelen volt az amerikai filmgyártásban – mindkét fél számára gyümölcsöző volt ez a kapcsolat. Valószínűleg a filmek nélkül is sikere volt az alábbi autóknak, de azt gondolom, hogy a filmeknek köszönhetik, hogy ikonná váltak. Természetesen a választásom szubjektív, más autókat is kiválaszthattam volna, de számomra ezek valóban ikonok.
Ikon 1.
Steve McQueen (Beech Grove, Indiana, 1930. március 24. – Ciudad Juárez, Mexikó, 1980. november 7.) amerikai színész, producer.
Steve McQueennek nehéz gyermekkora volt: születésekor édesanyja mindössze 19 éves volt, apja pedig a gyermek kétéves korában magára hagyta a családot. A középiskolából is elbocsátották, ezért belépett a haditengerészetbe.
Debütálása a Girl on the Runban volt, de csak szöveg nélküli szerep volt, és a stáblistára sem került fel. Következő filmjében a Valaki odafönt címűben Paul Newman volt a főszereplő, McQueen továbbra sem kapott nagy szerepet, mindössze egy utcagyereket alakított. Ezután több sorozatban kapott szerepet, de itt is csak néhány epizód erejéig. Első komoly moziszerepe a Never Love a Stranger volt. Népszerűségét az 1960-as A hét mesterlövésznek köszönheti, ahol olyan nagy színészekkel dolgozott együtt, mint Charles Bronson, Eli Wallach, James Coburn, Robert Vaughn. 1962-ben Németországba utazott néhány amerikai színésszel azért, hogy elkészítsék A nagy szökést (The Great Escape), ami McQueen legismertebb filmjei közé tartozik. 1963-ban, a Szerelem a megfelelő idegennelben egy zenélésből élő férfit alakít, aki teherbe ejt egy nőt (Natalie Wood), akit alig ismer. Szerepéért megkapta az első Golden Globe-jelölését. Ismét kritikai elismerést kapott, amikor 1967-ben eljátszotta a Homokkavicsok főszerepét. Alakítása Oscar és Golden Globe jelölést hozott.
1968-ban stúdiót alapított, és elkészítette a San Franciscó-i zsarut. Az egyik jelenetben McQueen 160km/h-val megy San Francisco meredek útjain. A film bemutatóján azonban nem tudott ott lenni, mert beteg anyjával volt együtt, aki agyvérzést kapott. McQueen utolsó két Golden Globe-jelölését 1970-ben a Zsiványok és 1974-ben a Pillangó című filmért kapta.
Steve autóversenyző volt, ezért 1971-ben egy erről szóló filmet akart készíteni. Ez azonban kudarcba fulladt, mert összetörte autóját a versenypályán. Emiatt nemcsak el kellett adnia a stúdióját, hanem első felesége is elhagyta.
1972-ben, A szökés-ben egy szabadlábon lévő bűnözőt alakít, akit azért üldöznek, mert kirabolt egy bankot. Azonban a pénz Rudy Buttlernek (Al Lettieri) is kell. Társával, aki a filmben a feleségét alakította (Ali McGraw), a filmben ismerkedtek meg, és ebben az évben össze is házasodtak.
1974-ben újra Paul Newmannel játszott együtt a Pokoli torony című filmben, amelyben egy tűzoltót alakít, aki a San Franciscó-i Üvegtornyot, a világ legmagasabb felhőkarcolóját próbálja megmenteni csapatával a lángoktól. Később a film második részét is eltervezték, de akkor McQueen már túl beteg volt. A Piszkos Harry c. filmben őt jelölték ki az eredeti főszereplőnek, de ő nem vállalta azzal az indokkal, hogy nem akar még egy zsarus filmben szerepelni. 1961-ben az Álom luxuskivitelben c. filmben is ő lett volna a főszereplő, de ezt sem tudta elvállalni, mert abban az évben a Wanted: Élve vagy halva című sorozatot forgatta, és szerződését nem bonthatta fel.
1980-ban elvette harmadik feleségét. Abban az évben tudta meg, hogy rákos. Utolsó alakítása 1980-ban A vadász című film volt. Tudta, hogy ez lesz az utolsó szerepe, ezért úgy gondolta, hogy ha az első szerepében is rossz fiút alakított, az utolsó filmjében sem lehet más, mint negatív karakter.
Ikon 2.
A Monaco története 1969-ben kezdődött, amikor a Jack Heuer vezette családi cég elhatározta, hogy teljesen újat és szokatlant hoznak létre, felkavarva a piacot. Így aztán a Breitlinggel, Burennel, és Dubois-Depraz-val közreműködve frissen kifejlesztett, legendás Calibre 11-es szerkezetüket, amely az első három, szinte egy időben kifejlesztett automata kronográf (Calibre 11, Seiko 6139, Zenith El Primero) egyike volt, beépítették egy akkor szokatlan formájú, négyszögletes tokba, amit ezen felül élénk színekkel és extravagáns dizájnelemekkel díszítettek –ez volt a legelső Heuer Monaco. Az elsők között is legelsők számlapján, 1969-ben még a Chronomatic felirat is olvasható volt. Sőt, 1969 tavaszán a Heuer mellett csak ez a felirat volt az órákon, a típusjel hiányzott. Ezek ma már extrém ritkaságok, extrém árakkal -2015-ben nagy szenzáció volt, amikor találtak egy Heuer Chronomatic feliratú, Autavia tokos órát, amiről sokáig azt hitték, sosem létezett vagy nem maradt belőle.
Ikon 3.
A Ford Mustang a Ford Motor Company által készített személyautó, eredetileg a Ford Falcon compact alapjaira építve, de egy sokkal erősebb izomautó, eredeti nevén pony car. Az első példány Dearbornban 1964. március 9-én gurult le a futószalagról, nem sokkal később 1964. április 17-én, a New York World’s Fair-en csodálhatták meg az érdeklődők. Az Amerikai televíziós hálózatban április 19-én mutatták be. A Goldfinger című James Bond-filmben 1964 szeptemberében láthattuk. Az egész típussorozat meghatározó az autóvilág történelmében. A Mustangból csak az első 18 hónapban több mint egymillió talált gazdára az autószalonokban.
Bár az autó már a megjelenés évében szerepelt a Goldfinger James Bond filmben, de igazából emlékezetessé az 1968-as Bullit t című film tette. A főszereplő Steve McQueen ezzel a mozival lett igazán híres, és talán nagy szerepe van abban, amivé a Ford Mustángot tette a film.
A Bullittban hajtott jószág egészen pontosan egy ’68-as 390 Fastback GT, melynek V8-asa 325 lóerőt teljesít. A filmtörténet legemlékezetesebb autós üldözési jelenetei közé tartozik az a kilenc perc, amely során a Steve McQueen által alakított zsaru a Mustang nyergében üldözi és teszi taccsra a gengsztereket és autójukat, egy ’68-as Dodge Charger 440 R/T-t. Igen, a Mustang ellenfele a korszak nem kevésbé meggyőző izomautója, melyre most a másodhegedűs szerepét osztották.
A forgatáson két Mustangot használtak (el). Miért éppen Mustangot? Sokak szerint azért, mert Steve McQueen választása erre a típusra esett. Lehetséges. Az viszont tény, hogy a Ford Motor Company akkoriban hosszú távú kapcsolatban állt Hollywooddal, így a filmben előtérbe kerülő autók mindegyike Ford: a taxi, melynek sofőrjét Bullitt kihallgatja, az ügyész limuzinja és a rendőrautók nagy része tőlük van. A két, Highland Green színűre fényezett Mustang 390 köbinch (kb. 6391 ccm) lökettérfogatú motorját Max Balchowski versenyző-autóépítő vette kezelésbe. A 375 lóerős Dodge ugyanis könnyedén otthagyhatta volna a Mustangot. Ezért Balchowski versenyeken már bevált módosításokat hajtott végre a karburátoron és a gyújtáson, eltüntetve a két rivális teljesítménye közti különbséget. A Mustangok szerkezeti megerősítésére is szükség volt, hogy elviseljék a hatalmas ugrások utáni földetérést. A nagy terhelésre jellemző, hogy egy ugrás során a Ford olajteknője elrepedt, Balchowski azonban a szűkös határidőtől hajtva azon melegében meghegesztette a törött részt.
A jelenet kivitelezésében nagy szerep hárult az autóvezetőkre. A fáma szerint McQeen saját maga kaszkadőre volt, vagyis a Mustangot végig ő vezette. Valójában azonban, bár több mozzanatot ő csinált meg, a rázósabb képsorokat profi kaszkadőrökre bízták. A huppanós ugrásokat Bud Ekins motorversenyző kivitelezte, ő volt később a bukó motoros is. A trükkösebb megoldásokban segédkezett az autós kaszkadőr Carey Loftin. Amikor a Mustang belső tükrében Steve McQueen látszik, ő vezet. Amikor a tükör kissé elfordulva áll, és a belső kamera még a sofőr vállát és kezeit sem mutatja, más ül a volánnál.
Ikon 4.
Ikon 5.
Nem régen láthattuk az autót Clint Eastwood filmjében, amelyben nem csak szerepelt de a film címét is szolgáltatta. Azonban a Ford Gran Torino a Starsky and Hutch című sorozatból vált híressé.