Ki gondolná, hogy a képen látható autó óriási sikere vezetett az Iso Grifo GL 365 Lusso elkészítéséhez, amely talán a Ferrarinál és a Lamborghininél is jobb. Tévednek, ha azt gondolják, hogy egy BMW Isettát látnak a képen. Ez az eredeti ISO Isetta, amelyet a világ sok országában (Franciaország, Spanyolország, Belgium, Németország, Brazília, Argentína) az ISO licence alapján gyártottak.
A gazdag Milánói iparos családból származó Renzo Rivolta 1939-ben megvásárolja az Isothermos nevű céget, amely hűtőszekrényeket és fűtőtesteket gyártott. 1942-ben átköltözteti a gyárat Bressoba. Nagyobb változást hoz az 1953-as év. Ekkor alapítja meg és nevezi át a gyárat Iso Autoveicoli S.p.A-ra. Most már avval foglalkozhat amit igazán szeret autókkal és motorokkal.
Persze nem azonnal a fenti képen látható csoda készült el. A háború után nagy igény volt szállító járművekre. Így új alapítású és nevű gyárában robogókat, motorokat és szállító járműveket gyártott. A termékek sikeresek voltak. Az igazi áttörést a kéthengeres kétütemű ISO Isetta hozta meg, amely olyan anyagi lehetőséget teremtett a számára, hogy komolyabb autó elkészítéséhez kezdhetett.
Renzo Rivolta a GT-autók lelkes híve volt. Egyszerre több – főképp angol és olasz – típus is állt a garázsában. Ezek az autók viszont kevéssé harmonikusak és túl megbízhatatlanok voltak számára, biztos volt benne, hogy tud ő ennél jobbat.
Hogyan tudna versenybe szállni az olyan legendás márkákkal, mint a Ferrari, a Lamborghini, az Alfa Romeo vagy éppen a Maserati, amely márkák a legjobb sport-, illetve GT-autókat készítették akkoriban. 1962-ben aztán erre a lépésre is megérett az idő.
A fent említett gondokat az alábbi ötlettel próbálta orvosolni. A motort és a hajtáslánc fő elemeit vegyük meg az amerikaiaktól (Chevrolet), a műszaki alapokat tervezze meg a Ferrari egyik exmérnöke (Giotto Bizzarrini) és a formatervet rajzolja meg Giorgetto Giugiaro a Bertone stúdiónál. Ez lett az első Iso Gran Turismó, az IR 300-as vagy más néven a GT.
A GT-vel rögtön első próbálkozásra sikerült elérni a kívánt eredményt. Megszületett egy nagy teljesítményű, ugyanakkor megbízható, erős, gyors, kényelmes, rendkívül jó útfekvésű, nagy sebességnél is biztonságosan vezethető túraautó, amely kiválóan kombinálta az olasz stílust az amerikai erővel. A GT meghajtásáról a Chevrolet Corvette-től örökölt 327 köbhüvelykes (5,4 literes) Turbofire V8-as motor gondoskodott, mellyel már az alapverzió is elérte a 210 km/órás sebességet.
Giotto Bizzarrini már közvetlenül a GT piacra dobása után próbálta rávenni Renzo Rivoltát, hogy a meglévő túraautójuk mellé vágjanak bele egy valódi sportautó megalkotásába is. A főnök egy ideig ellenállt, de aztán a GT-t egyszer már sikerre vivő Rivolta, Bizzarrini, Bertone, Giugiaro négyes végül ismét összeállt. A munka eredményét jelentő újdonságot az 1963. évi torinói autószalonon láthatták először az érdeklődők.
Két prototípus készült Bressóban, az A3/L kódon jegyzett példány mellett egy versenyváltozat is, az A3/C. A később Grifóra átkeresztelt sportautó azt jelentette, hogy az Iso versenyre kelt a Ferrarival és a Lamborghinivel, ami nem csekély kihívást jelentett a kis olasz manufaktúra számára.
Az autó sorozatgyártása a folyamatos műszaki problémák miatt rengeteget csúszott és csak 1965-ben indulhatott el. A reklamációk elsősorban a motor megbízhatóságával voltak kapcsolatban.
Az alapváltozat a Grifo GL300 Lusso lett, amelyben az 5,4 literes V8-as Turbofire erőforrás 304 lóerőt adott le, végsebessége pedig 230 km/óra volt. Később megjelentek az erősebb változatok (GL350 és GL365), a csúcsot az 1968-ban bemutatott – a motorháztetőn lévő hatalmas téglalap alakú kitüremkedéséről azonnal felismerhető – Grifo 7 Litri (avagy Grifo Super) modell jelentette, melynek szíve a Chevrolet új 427 köbhüvelykes (hétliteres) erőforrása volt, 400 lőerő feletti teljesítménnyel és 300 km/óra feletti végsebességgel.
A Grifóban helyet foglalva is csak ámulhatunk, hiszen a legfinomabb anyagok köszönnek vissza, bárhová is téved a tekintetünk. A gyönyörű vonalú műszerfalat mindenhol valódi bőr és valódi fabetétek borítják, a kapcsolók pedig valódi fémből készültek. Ezek után nem meglepő, hogy a műszerezettségre sem lehet panasz. A háromküllős fakormányon átpillantva a sofőr gyönyörű rajzolatú, angol feliratú olasz Veglia műszereket nézve tájékozódhat a sebesség, a fordulatszám, a benzinszint, a vízhőfok, az olajnyomás, az olajhőfok és a töltés aktuális értékéről. A luxusérzetet könnyűfém-kerekek, szervokormány, szivargyújtó, belsőlevegő-keringetés és – rendelésre – klíma fokozta.
A magas minőség persze meglátszott az autó árcéduláján is. A maga korában a Grifo a világ egyik legdrágább autója volt. Persze nem is tömegterméknek szánták. Eleinte éves ötven darabos szériában gondolkodtak Bressóban, a továbbra is gyártásban maradó GT mellett. Az első gyártási évben viszont csak nyolc darab hagyta el a szerelőszalagot. Noha az eladásokat tekintve 1966 volt a legjobb év – amikor több mint kétszáz autót adtak el –, az az év mégis az egyik legszomorúbb a márka életében. Renzo Rivolta váratlanul elhunyt.
1974-ben azonban nem csak a Grifo gyártása fejeződött be, hanem maga a márka is lehúzni kényszerült a rolót. A cég lassú hanyatlása Renzo Rivolta halálával kezdődött, az 1973-as olajválság hatására pedig drámai mértékben felgyorsult. A helyzetet csak nehezítette, hogy az 1972-ben bemutatott, eredetileg a Grifo utódjának szánt középmotoros Varedót teljes érdektelenség fogadta. Az utolsó legyártott Iso modell egy négyajtós Fidia volt, ami 1974. szeptember 24-én hagyta el a szerelőcsarnokot.
A csőd után fia Piero Rivolta el is hagyta Európát és az Újhazába költözött. Cége, a Rivolta Group leginkább hajóépítéssel és háztervezéssel foglalkozik. Egy kis szerencsével az Iso Rivolta ma ugyanott tarthatna, mint a Lamborghini vagy a Ferrari. A márka feltámasztására ugyan történtek próbálkozások 1991-ben (Grifo 90), 1996-ban (Iso Grifo 96) és 2003-ban (Strada-tanulmány) is, de a tervekből sajnos nem lett valóság.
Clusone. Egy lombard kisváros Bergamo közelében. Itt működik egy kis családi vállalkozás. Az Iso-birodalom, ahol napjainkban néhány lelkes volt gyári munkás újít fel Iso-autócsodákat.